Márai Sándor:
Mikor Istenre bízom a sorsom, érzem, hogy Isten nem ad föltétlen jogot ehhez.
Hinnem kell benne, hogy “madárka tolla se hull ki” az Ő akarata nélkül,
de nincs jogom vaksi bizalommal mindent az Ő kezébe tenni le;
Isten reám bízta, hogy csináljam és igazítsam a sorsom.
S csak, ha vállalom ezt a feladatot, akkor segít.
Tunyák és a gyávák, akik bólogatva és hümmögve, Istenre bíznak mindent:
a válságos pillanatban Isten szava nélkül maradnak.