Szakjong Mipham Rinpocse:
Folytonosan igyekszünk, hogy magunkhoz vonzzuk azt, ami boldoggá tesz minket és távol tartsunk mindent,
ami fájdalmat okoz, a többiről pedig nagyjából tudomást sem veszünk. A legtöbben ezt gondoljuk örömnek.
Létrehozunk egy kényelmi zónát, amely azon az indíttatáson alapszik, hogy „csak ússzam meg valahogy”…
Ez nagyon korlátozó. Ha a célunk az, hogy az „én” jobban érezze magát, az nem fog működni.
Életünket másképpen is megközelíthetjük. Ráébredhetünk a feltétel nélküli szeretetre és együttérzésre,
a tiszta és éles tudatra, a könnyedségre. Ha egyszer megértettük az állandótlanság és énnélküliség játékát,
képesek leszünk rá, hogy kevésbé vegyük magunkat komolyan, és jobban élvezzük az életet.