Feldmár András:
Hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy megmondjuk, felvállaljuk, ami belül van.
Legtöbbször inkább azt mutatjuk, amire a másik/mások vágynak, amit elvárnak tőlünk.
Sőt egy idő után elkezdünk arra vágyni, és azt hisszük, hogy a másik vágya a mi vágyunk is.
Ez vegytiszta őrület, hiszen még egy egysejtű organizmus is jobban tudja, hogy mit akar:
a fényt keresi, mert tudja, neki arra van szüksége.
Az ember számára vajon miért olyan nehéz felvállalni, ami neki jó, ami az ő saját vágya?