Müller Péter:
Kétféle beszélgetés van.

Az egyik, amikor mondom a magamét.
Amikor önmagamat akarom érvényesíteni.
Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot,
amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos:
amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok – színjátékot,
melyben én vagyok a főszereplő.

Aki a magáét mondja: egyedül van.
Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.

Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk,
s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa.
Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barát­ra, testvérre, feleségre.
Csak közönség kell neki.

A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.