Pál Feri:
– Szenteste egyedül van? A gondolataival?
– Én úgy mondom, hogy együtt vagyok Istennel meg azokkal,
akiket magamban hordozok, és ez egy picit sem rossz nekem.
Bennem nagyon elevenen élnek a kapcsolataim, és olyan kimeríthetetlen erőforrást adnak,
hogy tudom, ha egyedül vagyok, akkor is tartozom azokhoz, akiket szeretek, és akik szeretnek.
Ha nem mosolyog rám éppen senki, vagy egyedül eszem a vacsorámat, akkor is tudom, kikhez tartozom.
Ennek a belső meggyőződése elkísér, és megerősít abban, hogy az élet szép.