Jókai Anna:
Nagy különbség van a részvétlen némaság és az együtt érző meghallgatás között.
A modern ember egyik legnagyobb keserve, hogy nincs hol, nincs kinek a batyuját kiteregetni.
Ezért olyan keresettek a pszichiáterek, akik türelmes, fizetett szak-meghallgatók, s olykor nem is tesznek mást,
csak hagyják, hogy a páciens alaposan kibeszélje magát, s már ezzel is gyógyítanak.
Holott egymás orvosai lehetnénk – egy kis szeretettel, empátiával, valódi és nem színlelt érdeklődéssel
embertársunk személye iránt. Megérinteni a remegő kezet, elmélyedni a repdeső tekintetben, azt sugallni:
„Most te, egyedül te vagy a fontos”, s lenyugtatni a zaklatott lelket, azáltal, hogy osztozunk vele…
Örömben együtt lenni? Az se könnyű, irigység nélkül együtt nevetni, akkor is, ha nekünk magunknak éppen kevés okunk van a derűre…