Anthony de Mello:
Ahol van szeretet, ott nincs követelés, nincs elvárás, nincs függőség.
Nem követelem tőled, hogy tégy boldoggá; a boldogságom nem benned leledzik.
(…) Kötődés nélkül élvezem a társaságodat.
Amit valóban élvezek, az nem te vagy; az a valami mindkettőnknél nagyobb.
Valami, amit felfedeztem, egyfajta szimfónia, egyfajta zenekar,
amely egy melódiát játszik a jelenlétedben.
De amikor elmégy, a zenekar akkor sem áll le.
Amikor valaki mással találkozom, a zenekar egy másik melódiát játszik,
amely szintén csodálatos.
És amikor egyedül vagyok, akkor is tovább játszik. Ez jelenti a felébredést.