Jan van Rijckenborgh:
A szív szüntelenül zaklatott állapotban van, amelybe az emberi én vágyai hajszolják bele.
Mivel azonban világunkra az ellentétek törvénye érvényes, abban a pillanatban, ahogy a vágy kiindul a szívből, rögtön többféle ellenerőt is felhív, amelyek többek között az ellenlábasainknak tekintett emberekben öltenek alakot. Anélkül, hogy az illetők tudnák vagy akár csak sejtenék is, énközpontú állapotunk miatt ellenfélnek tekintjük őket. Szívkisugárzásunk pedig aztán ezeket az embereket, akiket ellenségeinknek tartunk, megpróbálja semlegesíteni, mert köztünk és céljaink közt állnak. Ehhez a személyiség minden képességét segítségül hívja, mindenekelőtt a beszédet. A beszéddel romboljuk le egymást, szedjük ízekre és öljük meg egymást kölcsönösen.

Az ember szíve emiatt nagyon tisztátalan. Ez akkor nyilvánul meg leginkább, amikor megteszi első lépéseit az ifjú Gnózis élő teste felé. A Gnózis fényében egyetlen ember szíve sem tiszta. Mert a szív nagyon-nagyon régóta mészárszékké vált. Ha pedig valaki rá akar térni az ösvényre, akkor meg kell tisztítania, el kell csendesítenie a szívét. El kell csendesülnie Isten előtt, ahogyan a Szentírás mondja. Az én szüntelen hajszáját, viadalát és nyüzsgését be kell végre fejezni. Mert ha az ember ezt nem teszi meg, akkor szíve sohasem lesz képes harmonikusan befogadni a szellemi erőket, nem lesz képes meghallani a lényében a csend hangját.