Szepes Mária:
Bölcs az, aki megbocsát: Ilyen a világ!
Ennyi az ember, s ennyi vagyok magam is.
Nem több és nem kevesebb.
Néha megostromlom a lehetetlent,
Sziszifuszként hegyre hordom terheimet,
azután visszahullok talajt vesztve megint.
De magamnak is megbocsátok, ami nehezebb,
mint átugrani saját, földre vetült árnyékunkat.