Márai Sándor:
Arra kell gondolnom, hogy…
a legnagyobb, a legritkább dolog, ami egy emberrel történhet:
hogy így, minden ok nélkül, bizalmat érez valaki iránt.
Az ember él, egyik ember a másik mellett. Mint a vakok.
Egy napon, egy vékonyka résen látni kezdek.
Nem sok, amit látok, és mégis óriási a hatása.
Ez az üresség, ami bennem van, mintha elmúlna.