Zen bölcsesség:
A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot.
És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége.
Hosszú az út, és mindig biztonságosabb inkább el sem indulni rajta,
mert az út ismeretlen, és semmit nem lehet garantálni.
Ezer és egy veszély leselkedik az úton; csapdák és kelepcék szegélyezik mindenfelé
– a mag a kemény maghéjba rejtve biztonságban van.
De most tesz egy próbát: összeszedi magát, ledobja magáról a biztonságot jelentő kemény burkot, és elindul.
A küzdelem azonnal elkezdődik: a kínlódás a talajjal, a kövekkel, a sziklákkal.
És amilyen kemény volt a mag, olyan lágy lesz most a csíra, s a törékeny növényre ezerféle veszély leselkedik.
A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna
– a csíra számára azonban rengeteg a veszély.
De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná „hová?” és „miért?”
Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak.
Ugyanilyen az ember útja is. Nagyon viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá.