Müller Péter:
Az ember ott van, ahol a figyelme.
Ha a sebedre figyelsz: ott vagy. Ha a szomorúságodra: ott vagy.
Ha valami nagy csalódás ért, veszteség vagy hűtlenség,
figyelmed a csalódásnál időzik, és energiával táplálja az érzéseidet.
Újra és újra ismétli magában, kiszínezve, és képzelettel tovább szőve az eredeti élményt.
Sajnálod magad, siratod magad, s betölti egész lelkedet a szürke-lila düh és komorság és keserűség.