Rüdiger Dahlke:
A ma embere vagy tudattalanul, vagy kényszerből hoz áldozatokat,
ha a sors – vagy nevezzük bárhogyan ezt az instanciát – bekopog hozzá.
Ha úgy teszünk, mintha nem hallanánk a kopogtatását, még erősebben kopog,
és ha még ennek ellenére is közönyösek maradunk, ránk töri az ajtót.
Az élet olyan, mint egy iskola: arra is lehetőségünk van, hogy önként tanuljunk
és arra is, hogy rákényszerítsenek bennünket.
Bár az előbbi jóval könnyebb és több sikerrel is kecsegtet,
a többség sajnos az utóbbit választja.
Aki a törvények segítségével megtanul megfelelni a sorsnak és kihívásainak is,
és az őselvek ismeretében megfejti az előtte álló feladatokat,
azt a sors nem fogja sorscsapásokkal tanulásra kényszeríteni.
Bár az utóbbi esetet sokan büntetésként értelmezik,
egyszerűen csak az áll mögötte, hogy ellenálltunk az előttünk álló feladatoknak.