Albert Camus:
Csak az számít, ami biztos, amit nem tagadhatok, amit nem vethetek el.
Tagadhatom énemnek azt a részét, melyet testetlen sóvárgások éltetnek,
de az egység vágyát, a megoldás szomját, a világosság és az összefüggés követelését nem tagadhatom.
Mindent cáfolhatok a világból, mely körülzár, nekem ütközik és elsodor, de a káoszt,
a véletlen önkényét, az anarchiából születő isteni egyenértékűséget nem.
Nem tudom, van-e a világnak önmagán túlmutató értelme.
De azt tudom, hogy nem ismerem s egyelőre nem is ismerhetem meg ezt az értelmet.