Wass Albert:
Haladj bátran, egyre mélyebben az erdők közé.
A fák alatt, itt-ott még láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén.
Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye az.
Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt.
De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak.