Victor Hugo:
Az ember megrészegedik, ha szívébe költözik az ég.
Amíg távol voltál, haldokoltam. Te adtad vissza tűnő életemet.
Azt éreztem, valami belém hasított, oszlik a homály,
és izzón, lázasan árad vissza belém a gyönyörű élet.
Milyen furcsa élet, amit te adtál vissza. Olyan mennyei, hogy szinte fáj.
Mintha nőne a lelkem, s nem találná helyét a testemben.
Angyali érzés ez, a beteljesedés érzése, fejembe száll és elszédít.
Mintha szárnyak verdesnének a szívem helyén.