Weöres Sándor:
Boldogok az összekulcsolódó szeretők: úgy kapnak, hogy adnak, s úgy adnak, hogy kapnak;
adott és kapott ajándékot itt nem lehet megkülönböztetni, sem adományt és zsákmányt.
Sebezve sebesülnek és sebesülve sebeznek. Egymás iránti féktelen szomjukban tulajdonképpen vágytalanok:
hiszen karjukban tartják a kielégülést, aki éppúgy szomjazik.
Dulakodnak, sírnak, haragusznak: de dulakodásuk ölelés, könnyük ékesség, haragjuk szerelem.