Wass Albert:
Egy ideig azt a kis jelentéktelen, kék virágocskát nézte,
amelyik onnan bújt elő a moha közül.
Egészen jelentéktelen volt, még észrevenni is alig lehetett.
Pedig sok tölcsér fityegett rajta, egészen aprók, tiszta világoskékek,
olyanok, mint az égbolt nyáron, amikor tele van napsugárral.
Milyen szép – gondolta – s az ember nem is látja meg.
Elmegy mellette, s rálép. Mennyi sok szép dologgal van tele a világ.