Rabindranath Tagore:
Amikor az ember az egész világ lelki életének ritmikus lüktetését saját lelkében érzi,
akkor többé nem feszélyezik bilincsek. Ez beavatja abba a titkos udvarlásba,
amely a sokszínű végesség fátyolával takart gyönyörű Világmátka és a Felsőlélek,
a szeplőtlen fehérbe öltözött vőlegény között folyik.
S ráeszmél arra, hogy egy felséges szerelmi ünnepen vesz részt,
s megbecsült vendég s halhatatlanság vacsoráján.