Márai Sándor:
Az ember csinálja is azt, ami történik vele.
Csinálja, hívja magához, nem engedi el azt, aminek meg kell történni.
Ilyen az ember. Akkor is megteszi, ha rögtön, első pillanattól érzi és tudja, hogy amit tesz, végzetes.
Tartják egymást, az ember és sorsa, idézik és alkotják egymást.
Nem igaz, hogy a végzet vakon lép életünkbe, nem.
A végzet az ajtón át lép be, melyet mi tártunk fel, s magunk előtt tessékeltük a végzetet.
Nincs ember, aki elég erős és okos ahhoz, hogy elhárítsa szóval vagy cselekedettel azt a balsorsot,
amely vastörvénnyel következik lényéből, jelleméből.