Müller Péter:
Akit az ember szeret, abban följebb néz. Nemcsak azt látja, aki – hanem azt is, akivé lennie kell.
(…) Ez a tekintet, vagyis a szeretet szeme a bölcs emberé, aki meglátja a másikban a szebbik, igazi arcát.
Meglátja a hernyóban a lepkét. Benne van, csak meg kell szülnie még.
Le kell tépnie magáról a hernyóságát, s ki kell bontania a színes szárnyait.
Látni a párodban vagy a gyerekedben a “lepkét” – ez a szeretet szeme.
És nem csak bennük: önmagadban is! Te sem vagy készen. Te sem vagy jó “úgy, ahogy vagy”.
Magadon is szüntelenül dolgoznod kell. Magadat is meg kell szülnöd még. Kívül-belül.