Csitáry-Hock Tamás:
Látlak… A túloldalon.
Ahogy ott állsz a folyó partján, és nézel. Rám. És érzel. Engem. Én pedig téged.
Aztán egy cölöpöt verek a mederbe. És te is. Aztán még egyet és még egyet.
Aztán pallókat teszünk a cölöpökre. Egyre többet és többet.
És egy napon a cölöpök, a pallók összeérnek.
Elindulsz felém. Elindulok feléd.
És középen találkozunk.
A Lélekhídon.