Száraz György:
Ismerjük fel, hogy most önmagunk legyőzésén a sor, mert önmagunknak vagyunk a legnagyobb ellenségei, ha átadjuk magunkat a múlt gyötrelmeinek vagy a jövő hamis vízióinak. Egyik sem lehet alapja a magyar virtusnak.

A virtus egy lelki erő, amelyet a vérünkben hordozunk és adunk tovább generációról generációra. Olyan ez, mint a fény, melynek egyetlen dolga, hogy világítson, de ha mi torz elméletekkel, egós tulajdonságokkal, lelki kínokkal, az el nem engedett sérelmeinkkel és a hibáink istenítésével árnyékoljuk be ezt a tiszta fényt, akkor lelki erőink bénultak maradnak, így csak beszélgethetünk a magyar virtusról ahelyett, hogy aszerint élnénk.

A magyar virtus alkalmassá tehet mindenkit arra, hogy vállalt sorsfeladatát beteljesítse, de azért meg kell dolgozni. Állhatatossággal, becsülettel, szelídséggel, őszinteséggel és együttérzéssel lehet megközelíteni a lelkünket. Mert a lélekben rejlő tudás és hit mindennek az alapja, ami maradandó.

Előbb mindenkinek a saját egyéni életében kell bebizonyítania, hogy képes változni.. jegyezzük meg, hogy csakis olyan lehet a világ, amilyenek mi belül vagyunk. Ha mi nemesedni fogunk, a világ helyzete is javulni fog. Ha többen tesszük ezt, akkor gyökeres változások is elérhetők lesznek. Ha azonban nem foglalkozunk a belső lelki folyamatainkkal és lelki értékeinkkel, akkor alkalmatlanok leszünk az újjászületésre és annál több teher hárul a többi honfitársunkra, akik helyettünk is teszik/próbálják tenni az Isten adta dolgukat.