Emylia Hall:
Bár meg tudnánk tanulni a hétköznapokat ünnepelni,
ahogy feltűnés nélkül kezdődnek, és jelentéktelen mederben folytatódnak.
Mint a tegnapi nap, meg az előtte lévő, mikor kicsik és mulandók voltak a bosszúságok:
egy kora reggeli fejfájás homályos pereme, a cukor kavarása közben kiömlött kávé,
a hirtelen felismerés, hogy pirítóst tettem a sütőbe, és édes illata épp kezd kozmássá válni.
Ezeket a napokat kéne megbecsülni. Az ilyen napokon kéne megállni, hálát adni.