Robert Moss: A férfi, hátán egy testtel

Amikor meghalsz, a régi életed
jó mélyre kell temetned,
különben belebotlasz a régi testbe,
s a hátadra kötve cipelheted.

Hantold el rendesen, és sirasd meg,
hozd rendbe, amit rendbe kell hoznod
azokkal, kiket megbántottál,
s azokkal, kik téged megbántottak.
Mondj le az ellopott lelkekről,
követeld vissza a tőled ellopottat,
aztán menj tovább, ne nézz hátra.

Mások kiássák majd a tested,
s nemcsak ellenségeid és volt szerelmeid,
de a legjobb barátaid is közöttük lesznek.
Kihantolják és zsákba gyűjtik csontjaid,
aztán a hátadra kötik a pakkot,
hogy bebizonyítsák, semmit sem változtál.
Vonszolni fognak, lehúznak, visszavetnek.
Szükséged lesz még egy ébredésre,
és szükséged lesz még egy temetésre.

A sírrablók is eljönnek érted
újra meg újra,
hozzád láncolják halott éned,
míg teljesen meg nem változol.
Mert akkor, és csak akkor veszik észre,
milyen más vagy azok szemében,
akiknek a látása nem változott.
Ekkor eltűnhetsz a napsütötte űrbe,
ahol a halott szellemeden csüggők
többé nem tudnak nyomon követni.