Szepes Mária:
Mennyire kopottak, szürkék egykori gondolataim.
Pedig ragyogónak tűntek valaha – remegtem tőlük, ha felhangzottak bennem.
Mindegyik lángoló színt jelentett számomra, igazságot és életet.
Így lesz-e vajon mindig? Igen.
Mert a fejlődés végtelen, kimeríthetetlen csoda.