Dan Millman:
Mindenféle érzelemmel találkoztam.
Meghallgattam a kínból fakadó sikolyokat és a hahotákat.
Minden, ami emberi, nyitva volt számomra. Mindent éreztem és értettem egyszerre.
A világ elmékkel volt benépesítve, melyek mindenféle szélnél gyorsabban örvénylettek,
menedéket és szabadulást keresve a változás kényszere elől,
élet és halál dilemmája elől-célt, biztonságot, örömöt keresve;
megkísérelve, hogy értelmet adjanak a rejtélynek.
Az emberek mindenütt kavargó, elkeseredett keresésben éltek.
A valóság soha nem felelt meg álmaiknak, pedig a boldogság ott volt a közelükben-ott, ahol soha nem keresték.
És mindennek forrása az emberi elme volt.