Mikhail Naimy:
A nap, a hold és a csillagok öröktől fogva arra várnak,
hogy lássák őket, hallják őket és megértsék őket;
a föld jelbeszéde arra vár, hogy megfejtsék;
a tér országútjai arra várnak, hogy utazzanak rajtuk;
az idő összekuszálódott szálai arra várnak, hogy kibogozzák őket;
a világegyetem illata azt várja, hogy belélegezzék;
a fájdalom katakombái arra várnak, hogy lerombolják őket;
a halál ürege arra vár, hogy a földdel tegyék egyenlővé;
a belátás kenyere arra vár, hogy megkóstolják –
az ember, a bepólyált Isten pedig arra vár, hogy megszabadítsák a pólyáktól.