Wass Albert:
Esténként pedig, amikor minden elhalkul és az erdők álmodásában
csak a patakok csörögnek szakadatlan tovább:
puha tisztások, borzos cserjések fölött kurrogva és libegve bolyong már a gyönyörű madár.
Alacsonyan száll és bagolyszerűen és hosszú csőre van és az első csillag fénye már rezdül,
akkor és nincsen nála szebb a tavaszi erdőn. Tudja, aki vadász: szalonkamadár ez az esti bolyongó.
És nincsen csodálatosabb, mint egy olyan halk szavú tavaszi este.
Akik olyankor, egy tisztáson megállnak, mélyen, mélyen bent a csalitos közt,
azok tudják, hogy nem lehet soha igazuk azoknak, akik a békét csinálják.
Mert a békét nem lehet csinálni. Az van, s azt csupán megtalálni lehet.