Anselm Grün:
A barát pontosan figyel arra, ami engem bensőleg megindít.
Bensőmre figyel, hogy felfedezze életem alapdallamát,
hogy érzékelje, hol és hogyan rezdül és csendül meg életem.
És ha ezt a dallamot elfelejtettem volna,
mert a hétköznapok kihívásai miatt eltávolodtam magamtól,
akkor a barát újra eljátssza nekem.
Újra érintkezésbe hoz saját magammal, igazi énemmel.
Visszatükrözi, aki vagyok.