Egyszerű az egész

Sogyal Rinpoche: – Látod a csillagokat az égen? – Igen. – Hallod a kutyaugatást a távolban? – Igen. – És hallod-e, amit mondok neked? – Igen. – Na látod. Ez a lényeg. Egyszerű az egész.  Tovább

A világ köldöke

… a nap sugarain visszalovagolni a napba, visszafelé követni ami keletkezik, egészen a gyökerekig …  Tovább

Tökéletes

Sogyal Rinpoche: Mégis, bár mindennek a lényege üres és a kezdetektől fogva tiszta, természete gazdag és nemes, minden lehetőséggel bíró, határtalan, folyvást és dinamikusan alkotó s mindig természetes módon tökéletes.  Tovább

Vakság

Sogyal Rinpoche: A feltóduló gondolatok örvénylésében a tudat arcát homályba borítják a durva, vaskos gondolatok, amelyek az észlelés tárgyai után loholnak. Így aztán hiába is mutatnák meg nekünk a tudat természetét, nem vennénk észre.  Tovább

Mézeshetek

Sogyal Rinpoche: Szellemi fejlődésünk mézeshetei alatt az én így biztat minket: Hát ez nagyszerű, olyan csodálatos, olyan felemelő…  Tovább

Akármi

Sogyal Rinpoche: Akármi is jelenik meg tudatodban, ne csinálj belőle különös gondot. Ha nem reagálsz ezekre ösztönösen, ha türelmes vagy, ismét megnyugszik lényegi természetében.  Tovább

Feloldódás

Sogyal Rinpoche: Köznapi érzésektől és gondolatoktól zaklatott önmagadra úgy gondolj, mint egy jégtömbre vagy vajdarabra, amelyet kint felejtettek a napon.  Tovább

Furcsa idegen

Sogyal Rinpoche: Nem azért van-e az, hogy életünk minden pillanatát zajjal, tevékenységgel akarjuk kitölteni, akármilyen érdektelen vagy unalmas legyen is az, nehogy csend vegyen körül bennünket, ahol egyedül maradunk önmagunkkal, ezzel a furcsa idegennel.  Tovább