Minden nagyon szép

Hermann Hesse: Megesik velem, hogy úgy látom: a legszebb és legcsodálatosabb minden létező közül mégiscsak az a szép madár, amely fönt lebeg szabadon a magasban. Máskor meg nincs elbűvölőbb a fehér pillangónál, szárnyán piros szemekkel vagy a felhők között áttörő esti napsugárnál, amikor csillog, de a fény nem vakít, és az egész világ boldognak és ártatlannak látszik. (…) Minden nagyon szép, ha a megfelelő pillanatban tekintünk rá.  Tovább

A dolgok szeretni valók

Hermann Hesse: A követ meg a folyót, meg mindezeket a dolgokat, amelyeket szemlélünk, amelyektől tanulhatunk, szeretem. Szeretni tudom a követ, a fát is, egy darab fakérget is. Mindezek dolgok, és a dolgok szeretni valók. A szavakat azonban nem tudom szeretni. Ezért nem jelentenek számomra semmit a tanok, nincs keménységük, lágyságuk, nincsenek színeik, nincs élük, szaguk, sem ízük, a tanokban nincs más, csak szavak. Meglehet, ez az, ami megakadályoz abban,... Tovább

Mi is a szeretet?

Hermann Hesse: Szeretet… Mi is a szeretet? Érzelem…? De valóban érzelem? Ennél több… A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés. A szeretet mindig a másik emberért létezik. Nem azért szereti a másik embert, mert “viszont szeretetet” vár. Örül a viszontszeretetnek, de nem azért szeret, hogy őt szeressék. A valódi szeretet nem vár a másik szeretetére, már akkor is szeret, amikor a másik ember még nem szeret, és azután is szeret,... Tovább

Önmagunk felé haladva

Hermann Hesse: Az ember élete lehetőség, hogy megtalálja a sorsához elvezető utat. De rábízhatjuk-e magunkat a sorsra? És ha ez a sors bűnökre csábít, ha eltávolít a tiszta és fényes világtól? Bűn-e a bűn? És jó-e a jó? Van-e szabad akaratunk? Létezik-e Isten? Mi az igazi szeretet? Amikor lelkünk mélyére nézünk, rájövünk, hogy hasonló kérdésekkel vívódunk mi is. „Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete... Tovább

Minden megvan írva?

Hermann Hesse: Minden ember több önmagánál. A világegyetemhez mérten ugyan csak egy kis pötty, de neki is megvan a saját története, és minden ilyen történet fontos, mert egyedi. És ebből épül fel világegyetemünk. Minden ember élete lehetőség arra, hogy megtalálja az utat, ami elvezeti sorsához. De vajon rábízhatjuk-e magunkat a sorsra? Jó úton haladunk-e? Ki az igazi barát? Milyen az igazi szeretet? Ha van, akkor tulajdonképpen milyen is Isten? Van-e... Tovább

Elengedni…

Hermann Hesse: Néhányan úgy vélik, az tesz minket erőssé, ha kapaszkodunk valamibe. Pedig néha az, ha elengedjük.  Tovább

A sors mint irányító erő

Hermann Hesse: Néha könnyedén, gondtalanul és kötelmeinkről megfeledkezve cselekszünk ezt-azt, mintha szemlátomást minden akár fordítva is történhetne. Máskor viszont, más órán, semmi sem lehet másként, mint ahogy van, semmi sem könnyű és kötelességmentes, és minden lélegzetvételünket valamilyen súlyos, külső erő, sors irányítja.  Tovább

Egyszer mindenki célba ér

Hermann Hesse: Nem szűkítheted le a világot, nem egyszerűsítheted a lelkedet, egyre többet és többet fogadsz be a világból kínok közt táguló lelkedbe, míg végül magadba nem fogadod az egész világot, hogy egyszer talán célba érj és megpihenhess.  Tovább

Olyan, mint a virág…

Hermann Hesse: Mindenkinek saját lelke van, amelyet nem egyesíthet máséval. Egyik ember közelíthet a másikhoz, szót érthet vele, ketten egymásra találhatnak. De a lélek olyan, mint a virág, a gyökere egy helyhez köti – nem mehet oda a másik virághoz, mert nem hagyhatja el a földjét. A virágok az illatukat és a magvaikat küldik szét, hogy eljussanak egymáshoz; de hogy a mag hová érkezik, azt nem a virág, hanem a szél dönti el.  Tovább

Csak arra törekedj!

Hermann Hesse: Mert az ember a legnagyobb és egyetlen értelmes dolgot, amit tehet, akkor cselekszi, ha természet adta képességeivel önmaga megvalósítására törekszik. Ezért mondtam régebben olyan gyakran neked: ne a gondolkodó vagy az aszkéta példáját másold, hanem légy önmagad, törekedj önmagad megvalósítására!  Tovább