Tagore az Országos Széchényi Könyvtárban

Rabindranath Tagore.

Rabindranath Tagore (1861-1941) indiai költő és gondolkodó születésének 150. évfordulója alkalmából kiállítás látható az Országos Széchényi Könyvtárban Budapesten.

A megindult fa című, június 18-ig látogatható tárlat végigköveti a Bengáliából indult költő hazai fogadtatását, hangsúlyt fektetve a magyar Tagore-kiadásokra és publicisztikára, a költő 1926-os magyarországi útjára. Emellett bemutatja a Bengáliába látogató magyarokat, az 50-es évekbeli Tagore-képet és Tagore irodalmon túli szerepét – közölte az intézmény. A bengáli nyelvű Nobel-díjas (1913) szerző nagymúltú értelmiségi családból származott, 1878-tól Angliában tanult, ahol a jog helyett irodalommal és zenével foglalkozott, 1905-től a függetlenségi mozgalom támogatója volt. Költészete szervesen kapcsolódott az évezredes indiai hagyományokhoz, ugyanakkor Kelet és Nyugat kultúrája közeledésének hasznosságát vallotta. Verseit maga fordította angolra, regényeiben és drámáiban az indiai társadalom problémáival foglalkozott. Hatása az indiai költészetben máig egyedülálló, hazájának himnusza is az ő nevéhez fűződik. Az irodalmi Nobel-díjat 1913-ban ítélték neki, s ő volt az első nem európai író, aki e kitüntetésben részesült. Két évvel később Angliában megkapta a lovagi címet. A húszas években, 1926-ban néhány hetet Magyarországon töltött – Balatonfüreden gyógykezelték, ahol sétány őrzi emlékét -, és erről versben is megemlékezett. Egyik első fordítója Babits Mihály, aki a világhírű költőt Szent Ferenchez hasonlítja. Az első magyar nyelvű Tagore-kötetet Ady Endre barátja, az Oscar Wilde-fordító Kelen Ferenc készítette 1914-ben. Az Országos Széchényi Könyvtár tíz évvel ezelőtt, 1991-ben Daláldozat címmel rendezett Tagore-kiállítást halálának 50. évfordulójára.

A füredi szanatórium vendégkönyvébe Tagore az alábbi sorokat jegyezte be : „Majdnem az egész világot bejártam, de az égnek és a víznek ezt a csodálatos szépségét, amely Balatonfüreden, a vízparton gyönyörködtet, sehol megragadóbbnak nem láttam. Noha október legvége: kiülhettem a szelíd, napfényes erkélyre és itt a szabadban dolgozhattam óraszámra. Balatonfüred szénsavas füdője pedig visszaadta egészségemet, munkakedvemet és egészen megszüntette a kimerültségemet. Magyarországról őszintén szólva, világszerte nagyon keveset tudnak és aki nem is álmodott ilyen értékeiről, csak az tudja megítélni, hogy milyen reveláció volt számomra a Balaton tündéri látványa.” (Tábori Kornél fordítása)

Balatonfüred - Tagore sétány. Rabindranath Tagore (Kalkutta, 1861. máj. 7. – Kalkutta, 1941. aug. 7.) Nobel-díjas bengáli író, költő, filozófus. Európai körútja alkalmával Bécsben megbetegedett. Korányi Sándor orvos személyesen kísérte Balatonfüredre. 1926. november 1-jén érkezett a szanatóriumba, ahol visszanyerte egészségét és gyógyultan távozott. Ennek emlékére fát ültetett a parkban. A gyógyulás emlékére c. verse Tábori Kornél fordításában olvasható a hársfa előtt:

 

Ha nem vagyok többé a földön, ó fám –
Susogtasd tavasszal megújuló leveleidet
Az erre vándorlók fölött:
A költő szeretett, míg élt.

 

Forrás: mult-kor.hu, terebess.hu
Kép: balatonfured.xutazas.hu

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Szólj hozzá: