Idén először a lakosság dönthetett, hogy melyik Magyarországon honos madarunk legyen 2012-ben az év madara.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1979-óta választja meg az év madarát. Arról, hogy melyik legyen ez a faj, idén rendhagyó módon nem szűk szakmai kör, hanem a felajánlott három fajból (egerészölyv, fekete rigó, vörös vércse) választva a lakosság dönthetett.

Az MME honlapján február 10-én indult szavazás május 10-én zárult, és 4480 szavazattal az egerészölyv nyert, összesen 11 165 szavazatot adtak le. A fekete rigó 4298, a vörös vércse pedig csak 2387 szavazatot kapott. A 2012 év madara – az egerészölyv kampány január elsejével indul, jövőre ennek a ragadozó madárnak a védelmével fognak kiemelten foglalkozni. A most következő hónapokban a szakmai és kommunikációs anyagok elkészítésével telnek el az MME-nél.

Az egerészölyv a leggyakoribb ragadozó madarunk, sík- és hegyvidéken egyaránt előfordul. Nevét arról kapta, hogy előszeretettel vadászik egerekre és más rágcsálókra. Mivel táplálékforrása egész évben a rendelkezésére áll, hazánkban állandó madár, sőt állománya télen feldúsul a hozzánk északról érkező példányokkal is. Az egerészölyveket gyakran látni forgalmasabb utak, autópályák mellett a szalagkorlátokon, vadkerítések tartóoszlopain ülni, hogy a kezelt gyepfelületek nyújtotta könnyebb zsákmányszerzési lehetőséget kihasználják.

A hazai egerészölyv populációra jelenleg a középfeszültségű elektromos oszlopokon elszenvedett áramütés és a közelmúltban elharapódzott mérgezési hullám jelentik a legnagyobb veszélyt, az elmúlt években ölyvek ezrei pusztultak el így. További veszélyforrást jelenthet a faj állománystabilitására nézve az a téves információkon alapuló törekvés, amely az ölyvek túlszaporodására és károkozására hivatkozva újra vadászhatóvá kívánja tenni a madarat.

Az egerészölyv (Buteo buteo) a madarak osztályának sólyomalakúak (Falconiformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.

Testhossza 50-57 centiméter szárnyfesztávolsága pedig 110-130 centiméteres. Az egerészölyv nehéz, közepes vagy nagy termetű, széles szárnyú és rövid farkú madár. A tojó nagyobb és testesebb a hímnél. Színezete változó, a sötétbarnától a majdnem fehérig terjed, ami egyedülálló az európai ragadozó madarak között. Világos színű madarak minden populációban előfordulnak, némelyikben szabályosan gyakoriak, ami igen eltérő mintázatokhoz vezet. Sokuk feje, hasa és szárnyának alsó fele fehér. A világos színváltozaton kívül létezik sötét és rőtszínű változat is. Nyávogáshoz hasonló kiáltásokat hallat.

Főként pockokat fog, de gyíkokat, kígyókat, madárfiókákat és rovarokat is eszik. Igen alkalmazkodó-képes madár, midig azt a táplálékot fogyasztja, ami a legkönnyebben elérhető számára. Azokban az években, amikor sok a mezei pocok, több tojást rak és több fiókát nevel fel. A dögöket is fogyasztja. Megfigyelőhelyről kémleli a környéket, vagy lassan köröz a táj felett, majd hirtelen lecsap az áldozatra.