A Himalája kincse – Láma tánc

Achi-hívás
Achi Chökyi Drölma a buddhista tanítások és különösen-főleg a Drikung-Kagyu-tradíció védőjeként nyilvánul meg. Ezzel a különböző hangszerekkel kísért hívással Achi áldását kérik a napi tevékenységekhez.

A buddhista rituális tánc, a Csham eredetét nehéz lenne meghatározni, valószínűleg ősi tibeti szokások és a trantizmus szellemi tanításainak és gyakorlatainak keveréke. A Csham tánc az egyes vallási iskolák általános kozmológiai és ikonográfiai elveit követi, a legtöbb táncnak szilárd váza van, amely alig változott az évszázadok során, de itt-ott létrehoztak új táncokat is.

A buddhista csamok mindig bizonyos ünnepekhez, hosszabb rituálékhoz kapcsolódnak. A csham általában egy-két napig tart, néhány órával napkelte után kezdődik a kolostorok udvarán, ahova a környék lakói is odasereglenek.

A táncosok legfontosabb kelléke a maszk amelyek kevés kivételtől eltekintve egy fejet ábrázolnak, a magas rangú istenségek esetében három szemmel. A haragvó istenségek homlokukon emberi koponyadiadémot viselnek, hajukat a fekete jakszőrből készítik. Ezek a maszkok kétszer vagy háromszor nagyobbak, mint az emberi arc, ezért a táncos nem a szemén, hanem az orrlyukán vagy a száján keresztül lát. A maszkokat szent tárgyaknak tekintik, melyek különleges mágikus erővel bírnak, így a táncos aki a rituálé alatt viseli, transzállapotba kerül, megszállja az adott istenség.

A Csham táncosok ruhája brokátból vagy selyemből készül, és a szokásos szerzetesi ruha felett viselik. Többnyire egy hosszú széles ujjú köpönyegből és egy poncsószerű felsőrészből áll. Egyesek csont, vagy fagolyókból készült melldíszt viselnek, mások kerek fémlemezt, melynek neve Melong, azaz tükör. Ennek közepébe azon istenségek hívószótagját vésik, akit a táncos megjelenít.

Buddhákat, bodhiszattvákat ritkán ábrázolják a táncokban. A főszereplők általában azok az istenségek és istennők, akik a tanvédők csoportjához tartoznak. A fegyverek és egyéb tárgyak, melyeket a táncosok a kezükben tartanak, a megjelenített istenségek attribútumainak pontos másai. A legtöbb Cshamnak szükséges kelléke a linga, a sokszor tésztából készült ember alakú bábú, melybe megidézik a buddhizmussal ellenséges erőket, hatalmakat, és a tánc során megsemmisítik.

A szertartásokat a Drikung Kagyü hagyományvonal lámái mutatják be.
Nyolc szerzetes és két világi érkezett a Zalaszántói Béke Sztupához Ladakhból.
A résztvevők egy több hónapos európai körutazás keretében mutatnak részleteket a tibeti buddhizmus kultúrájából, amelyben minden tantrikus rituálénak, éneknek, maszkos-álarcos táncnak, cselekedetnek mély jelentése van és mindegyik élő alkotóeleme a napi gyakorlatnak a tibeti buddhista kolostorokban.

A lámák a Tserkarmo kolostorból érkeztek, mely Ladakh-ban Tingmosgang városka sziklái között fekszik. A városka a régi ladakhi királyok második lakhelye volt. Már több mint háromszáz éve szolgál fontos központként a buddhista tanítás gyakorlására és tanulására.

A résztvevő szerzetesek kulturális hagyományaik megismertetését és a tanítások terjesztését igyekeznek összekötni társadalmi és közhasznú feladatokkal. Ennek része volt a mostani programsorozat is Európában, amelynek során szeretnék megismertetni a közönséggel céljaikat. Fellépéseik bevételéből a következő években sztúpát, imaházakat kívánnak létesíteni, valamint restaurálnák a régi kolostorépületeket és a bennük látható csodálatos falfestményeket.
Szeretnék tovább támogatni a környezet- és klímavédelmi programjaik fejlesztését is.
A kolostoregyüttesben továbbépítenék az öregek otthonát, ahol a közösség idősebb tagjai számára az utolsó életszakaszukban szeretetteljes egészségügyi ellátást és spirituális kíséretet biztosítanak. Egyedi támogatással szeretnének oktatási alapképzést lehetővé tenni gyerekek, nővérek és szerzetesek számára Ladakhban és a száműzött tibetieknek Indiában.