A méhizomdaganat, a myoma (mióma) a méh simaizomzatából kiinduló, élesen elhatárolt, leggyakrabban több gócból álló, jóindulatú daganat.

A 35 év feletti korosztályban minden negyedik-ötödik nőnek van miómája, melyre leggyakrabban ultrahangvizsgálat, illetve nőgyógyászati szűrés hívja fel a figyelmet. Ezeket a miómákat jóindulatú daganatnak tartják: azaz egy olyan szövetszaporulat, amely a létén kívül más panaszt általában nem okoz, nem fajul el rosszindulatúan, nem ad áttéteket.

Kialakulásának okát nem tudják pontosan, de leginkább a petefészek rendellenes működésével hozzák kapcsolatba. Valószínűsíthető, hogy hormonális háttere is van a betegségnek, hiszen – csakúgy, mint terhesség alatt – ösztrogén hatására a mióma mérete megnő majd a gyermekágy alatt visszafejlődik.

A myoma-göbök elhelyezkedésük okán okozhatnak vérzészavarokat, nyomási tüneteket, ezért ilyen esetekben indokolt lehet a méh eltávolítása. Manapság terjed a kisebb gócok izolált kivétele a méh egészének a megtartása mellett.

Mi okozza a miómát?

A megbomlott hormonális egyensúly váltja ki a jóindulatú simaizom-eredetű méhdaganatot. A kiegyensúlyozott menstruációs ciklus során ösztrogént és progeszteront is termel a petefészek. A ciklus első felében inkább az ösztrogének hatása dominál, míg a peteérést követően, félidőtől kezdve a progeszteronhatás veszi át az irányítást.

Ha a ciklus során petesejt nem érik meg, akkor progeszteroncsúcs sem jelentkezik, és az eredmény relatív túlsúlyú ösztrogénhatás lesz. Ennek korai tünete a miómákon kívül a premenstruális szindróma lesz, amikor a menstruáció előtt változatos testi-lelki tünetek jelennek meg:

• testsúlygyarapodás – elsősorban a fokozott vízvisszatartás miatt, fájdalmas mellfeszülés
• puffadás
• székrekedés
• feszült hangulat
• ritkábban depresszió

Melyek a mióma tünetei?

A kisebb mióma rendszerint tünetmentes, csak nőgyógyászati rutinellenőrzéssel – sokszor hasi vagy hüvelyi ultrahanggal – fedezhető fel.

A nagyobb mióma azonban elhelyezkedésétől függően számos kellemetlen tünetet okozhat.

Nyomhatja a húgyhólyagot, – így akár állandósulhat is a vizelési inger.
Húgyúti fertőzés léphet fel.
Sokkal súlyosabb tünet a rendszertelen ciklus.
Görcsös fájdalom.
Erős vérzés – Ha valakinek 35-40 éves korára válik fájdalmassá a menszesze, az ok igen gyakran a felületesen elhelyezkedő mióma, de előfordulhat az is, hogy a góc beszűkíti a méhszájat, és ezzel okoz elhúzódó, fájdalmas vérzést.
Meddőség – Akár kis gócok is okozhatnak meddőséget, részint elhelyezkedésük miatt – elzárhatják a petevezetéket –, részint azért, mert a nyálkahártya felépülése a gócok felett zavart szenved.

 

Hogyan kezelhető a mióma?

Fontos tudni, hogy bár a menopauza beköszöntével a mióma mérete csökkenhet, mégis rendszeres felülvizsgálatra van szükség. A legtöbb mióma nem tesz szükségessé kezelést, de ha valakinek miómája van, 6-12 havonta ellenőriztetned kell.

A miómát gyógyszeresen, hormonálisan vagy műtéti úton kezelhetik. Sebészi beavatkozás (miomektómia) válhat szükségessé, ha a mióma mérete nő, vagy elviselhetetlen tüneteket okoz.

A sebészi beavatkozás előtt hónapokig adhatnak hormonokat, hogy zsugorítsák a miómát. A terhesség alatt általában kerülik a sebészi beavatkozást, mert vetéléshez és jelentős vérvesztéshez vezethet.

Az egész méh eltávolítása (hiszterektómia) válhat szükségessé, ha a menstruációs vérzés nagyon erős; nyomásérzet vagy fájdalom lép fel; a mióma gyorsan nő, esetleg egy nagy mióma megcsavarodik vagy fertőződik. Ez azonban annyira drasztikus megoldás, hogy az utóbbi évtizedekben csak a legvégső esetben alkalmazzák.

Természetes módszerek:

• az akupunktúra
• a talpmasszázs
• és a homeopátia jön leginkább szóba kezelési módszerként.

A megfelelő, személyre szabott homeopátiás szer képes a petefészek működését a pozitív irányban befolyásolni.

Mióma esetén az ösztrogénszintet emelő készítményeket okvetlenül kerülni kell, ilyenek: a méhpempő-, a cickafark-, a rozmaring- és a szójatartalmú szerek és teák.