A fejfájás az a tünet, ami a lakosság jelentős részét rendszerint érinti és okoz kisebb nagyobb kellemetlenséget. Az orvostudomány jelenleg mintegy százhúszféle fejfájást különböztet meg. Így a fejfájás tünete igen változatos tud lenni.

A pontos okát nehéz meghatározni. Gyakran, a fejfájás csak valamilyen alapbetegség egyik tünete. Pl. megfázás, vagy alkoholfogyasztás. Ezek a típusú fejfájások természetesen nem tartanak néhány óránál tovább. Fontos azonban kideríteni, hogy önálló fejfájásról vagy szó, vagy valamilyen betegség áll a panaszok hátterében.

A leggyakoribb fejfájástípusok közé a migrénes vagy a tenziós fejfájást sorolják.

Ha sikerül az elváltozást igazolni, annak lehetséges kiküszöbölésével a fejfájás csökkenthető vagy megszüntethető. Sok esetben szerencsére nem találunk semmilyen eltérést, ami egyéb szervi bajra utalna.

Primer és szekunder fejfájások

Hippokratész ismerte fel elsőként azt, hogy a fejfájásokat primer és szekunder állapotokra lehet osztani.

A primer fejfájásoknak, mint amilyen a migrén, nincs nyilvánvaló fizikai oka. A szekunder fejfájások más körülmények vagy betegségek miatt, például másnaposság, fejsérülés, agyhártyagyulladás vagy melléküreg-gyulladás következtében lépnek fel.

Ennek az egyszerű különbségtételnek nagy hatása van a fejfájás kezelésére, hiszen a primer fejfájás nyilvánvalóan más kezelést igényel, mint a szekunder fejfájás, amely az alapvető ok kezelésére reagál a legjobban.

 

A migrén

A migrén az orvosok által leggyakrabban látott neurológiai kórkép. A gyermek- és tizenéves korban kezdődik, de a rohamok sokszor nem gyakoriak. A harmincas és negyvenes évek közeledtével a rohamok egyre gyakrabban fordulnak elő nőknél:
a férfi és női előfordulási arány 1 : 3. A 40-45. életév után mindkét nemnél csökken a migrén előfordulása, gyakran elmúlik a későbbi évek folyamán.
A vizsgálatok azt mutatják, hogy a lakosság kb. 10 – 12 százalékának volt élete során migrénje.
A migrénnek két típusa van: az aurával társuló migrén a rohamok 20-30 százalékát teszi ki, míg az aura nélküli migrén a rohamok 70-80 százalékát alkotja.
Mindkét típusú rohamok lényegében azonosak, visszatérő fejfájás-rohamok, amik rosszulléttel, fény- és hangkerüléssel illetve azzal járnak, hogy az érintettek a normális napi feladataikat nehezen tudják ellátni. Nem ritka, hogy a migréntől szenvedőnek ágyba kell feküdnie, amíg a roham enyhül.
Az aurával járó rohamok 5-60 percig tartó jellegzetes, leggyakrabban vizuális tünetekkel kezdődnek, amelyek megszűnnek mielőtt a fejfájás elkezdődik. Sok embernél, akinél a rohamokhoz aura társul, aura nélküli rohamok is előfordulnak.
Érdekes megfigyelés, hogy a népesség-vizsgálatok során a migrén miatt jelentett betegállapot, a munkából való hiányzás, valamint a szabadidős tevékenységtől való távolmaradás aránya magas, míg a migrén miatt az orvosukhoz fordulók aránya alacsony. Ennek okát jelenleg is kutatják.

Tenziós fejfájás

Bár a migrén gyakori, a leggyakoribb fejfájás-típus az összes fejfájásnak körülbelül 78 százalékát képviselő tenziós fejfájás, mellyel csaknem mindenki találkozott már az élete folyamán.
A tenziós fejfájásba történő besorolás kritériumai a migrén kritériumainál kevésbé szorosak: ezek a fejfájások nagyon eltérőek lehetnek súlyosság és időtartam szempontjából, kísérő tünetük általában nincs, és rendszerint jól reagálnak recept nélkül kapható fájdalomcsillapítókra. Rendszerint a tízen- és huszonéves korban kezdődnek, ám általában az emberek húszas és harmincas éveinek végén fordul elő a leggyakrabban.

A jellegzetes tünet a tompa, nem túl erős fájdalom, amely szinte szoros övként veszi körül a fejet. Rendszerint nem szorítkozik a fejnek csak az egyik oldalára vagy részére, hanem kétoldali vagy az egész fejre terjed; gyakran ráterjed a válltájékra is.
A fájdalom harminc perctől akár egy hétig is tarthat, súlyossága az enyhe fájdalomtól a közepesig bárhol lehet.
Legtöbbször nem befolyásolja jelentősen a normális napi tevékenységet. Mindazonáltal azoknak, akiket érint, némi korlátozással kell szembe nézniük (pl. indítékcsökkenés, koncentráló-képesség csökkenése, rosszkedvűség).
A tenziós fejfájás általában nappal lép föl és – a migrénnel ellentétben – a fizikai aktivitás, például a séta a friss levegőn jó hatású lehet.

A tenziós fejfájás oka nagyrészt még ismeretlen. Mentális és fizikai problémák válthatják ki, mint pl. a fej- és a nyakizmok feszülése, a stressz vagy a rövid ideig tartó megfeszített munka. Az újabb kutatások azonban arra utalnak, hogy a valódi ok valami más. Feltételezik, hogy a központi idegrendszerben a szervezet saját fájdalom elleni védekező mechanizmusának rendellenessége a valódi ok. A tenziós fejfájások krónikus természetűek is lehetnek.

A felnőttkori fejfájás okai

Felnőttkorban és időskorban, a hirtelen jelentkező fejfájások hátterében, leggyakrabban magas vérnyomás, szemészeti betegségek (zöldhályog, üvegtesti vérzés), agyi kórfolyamatok (agyvérzés, agylágyulás, agyi vénák elzáródása, agyi erek gyulladása) szerepelnek, a fül-orr-gégészeti eredetű fejfájások közül leginkább az arcidegzsába, illetve a rágóizület működészavara jellemző.

A visszatérő fejfájások közül, a tüneti fejfájásokért felnőtt és idős korban, leggyakrabban a nyaki gerinc elváltozásai (porckorong betegség, kisizületi betegség), nem megfelelően kezelt, ingadozó vérnyomás, ritkán fül-orr-gégészeti daganatos elváltozások, szemészeti betegségek (nem korrigált látászavar) tehetők felelőssé.

Mikor forduljunk orvoshoz?

Ne bagatellizáljuk el a fejfájást! Fontos, hogy ilyenkor megfigyeljük magunkat, és szükség esetén szakemberhez forduljunk.

• Hirtelen, ütésszerű tarkótáji fejfájás esetén.
• Heves, az egész testre kiterjedő fájdalom esetén.
• Napról napra erősödő, gyógyszer ellenére szűnni nem akaró fájás esetén.
• Ötven év felett kezdődő és egyre fokozódó fejfájás esetén.
• Balesetet, koponyasérülést követő fájdalom és tudatzavar esetén.
• Halántéktájon jelentkező lüktető fájdalom esetén, melyhez az itt futó erek kidudorodása társul.
• A szemgolyó feszülésével kezdődő, majd a halánték felé sugárzó, éles fájdalom esetén.
• Ha a fejfájás lázzal, hányással, merev nyakkal jár.
• Ha a fájdalmat idegrendszeri tünetek (szédülés, izomgyengeség, látászavar) kísérik.

Mivel kezeljük a fejfájásunkat?

Időszakosan segíthetnek bizonyos orvosságok, mint az aszpirin, és egyéb fájdalomcsillapítók de ezekkel óvatosan kell bánni, nehogy túl sokat vegyen be belőlük az ember. Kipróbálhatunk azonban számos természetes módszert mint például az akupunktúra, oxigénterápia, viselkedésterápia, vagy a homeopátiás szerek.

Ami viszont a legfontosabb, hogy hosszú távú sikert csak a kiváltó tényezők felkutatása és kezelése, lehetőség szerinti elhárítása hozhat.

Hasznos segítség lehet mindazoknak, akik szeretnék hatékonyan kivizsgáltatni és megtalálni a megfelelő kezelést fejfájásuk megszüntetésére: http://www.fejfajas-tarsasag.hu