Biztos mindenki emlékszik még arra a bizonyos napra, amikor megismerte élete szerelmét. Hát persze, hogy is lehetne azt elfelejteni! Az volt az életünkben az a nap, amikor minden rózsaszín ködbe borult, amikor szinte minden mindegy volt számunkra, csak együtt lehessünk.

Amikor már egy kicsit több időt eltöltöttünk egymással a köd kezdett feloszladozni és kezdtük a szeretett kedvesünket másképp is látni, mint ahogy esetleg megismertük őt. Ugye van akinek ismerős ez a szituáció?

Amikor két ember megismerkedik, óhatatlanul az idő múlásával kezdi behatárolni egymást. Lehet, hogy csak apró dolgokban – és ez még nem is annyira zavaró – de vannak, akik teljes bevetéssel szeretnék álmaik párját megváltoztatni. Nem jó, ahogy ezt vagy azt így vagy úgy csinálja, nem jó, ha eddig kialakult számára teljesen természetes szokásait továbbra is úgy folytatja, mintha még mindig egyedül lenne. Oldalakon keresztül lehetne sorolni a nekünk vagy épp párunknak nem tetsző dolgokat.

Felmerül a kérdés, hogy meddig is mehetünk el? Mi az, ami még nem korlátozza a másik ember szabad akaratát? Mikor érjük el azt a határt, amikor társunk már kimondja azt, hogy ebből bizony elég volt!?

Egy kapcsolatban fontos a harmónia. Az a finom összehangolódás, amikor mindenki az maradhat aki volt. Amikor megismerünk valakit, és szerelembe esünk, akkor tudnunk kell, hogy az a valaki előttünk is élt egy életet, és azzal, hogy most velünk is kapcsolatba kerül, még nem jelenti azt, hogy eddigi életével 100% -osan leszámol.

Természetesen az együttélés során, apró kis „hangolások” történnek a párok között, és annak függvényében, hogy mennyire szeretnék kapcsolatukat megóvni, „önként” belemennek ezekbe az átalakulásokba. Azonban minden kapcsolatban folynak hatalmi harcok. Ha van róla tudomásunk, ha nincs. Energiát szerzünk a másiktól.

Agresszíven vagy éppen ellenkezőleg passzívan, de így is úgyis elérjük azt, amit szeretnénk. Amikor kialakul párok között vagy akár a családban az a bizonyos „feszült” légkör, akkor biztosak lehetünk benne, hogy pontosan ezt a játékot játsszuk. Természetesen a másik fél viselkedésében könnyen felfedezzük azokat a manipulatív „praktikákat” amiket alkalmaz irányunkba, de önmagunkban már hajlamosak vagyunk e felett elsiklani. Ezért sosem árt, minden egyes konfliktus helyzetünknél egy kicsit megállni, elidőzni azon tények felett, hogy mit is akartunk elérni az adott szituáció létrejöttével, és milyen manipulációs módszert alkalmazhattunk.

Amikor társunkat valamilyen „változásra” akarjuk kényszeríteni, gondolkozzunk el rajta, hogy miért is szeretnénk azt? Miért nem jó nekünk úgy ahogy van? Miért nem tudjuk elfogadni olyannak amilyenek megismertük? Mi változott azóta? Esetleg ha van valami olyan dolog, ami annyira zavarna a társunkban, hogy már szinte elviselhetetlennek érezzük bizonyos tulajdonságait, viselkedését, akkor azt próbáljuk meg vele megbeszélni.

Egy jó párkapcsolat alapja a bizalom egymás iránt. Az őszinteség, és a feltétel nélküli szeretet. Elfogadni a társunkat olyannak amilyen. Nem megpróbálni megváltoztatni kényünkre-kedvünkre, mert nekünk most épp így lenne a jó. Higgyük el, az őszinte szavak a másikban feltárják azokat a lehetőségeket, amiket eddig lehet, hogy nem is ismertünk.

A lényeg a nyitottság az őszinteség és a szeretet.

-VR-