Jiddu Krishnamurti:
NEM LEHETSZ ÉRZÉKENY, ha nem vagy szenvedélyes.
Ne félj ettől a szótól: szenvedély.
A legtöbb vallási könyv, a legtöbb guru, mester és tanító azt mondja: “Vesd el a szenvedélyt”.
De ha elveted a szenvedélyt, hogyan válhatnál érzékennyé a rútra és a szépre,
a suttogó falevelekre és a napnyugtára, a nevetésre vagy a sírásra?
Hogyan válhatnál érzékennyé a szenvedélyre való képesség nélkül, melynek lényege az önfeladás?
Uraim, kérem, hallgassanak meg, s ne kérdezzék, hogyan lehet szert tenni szenvedélyre.
Tudom, önök éppen eléggé szenvedélyesek, amikor egy jó állásról, egy szerencsétlen flótás iránti gyűlöletről,
vagy éppen féltékenységről van szó; de én valami teljesen másról beszélek – arról a szenvedélyről, amelyik szeret.
A SZERETET olyan állapot, amelyben nincsen “én”; olyan állapot, amelyben nincsen ítélkezés,
s nincsen annak mérlegelése, vajon a szex helyes vagy helytelen, vagy hogy bármi is jónak vagy rossznak mondható. A szeretetnek nincsen köze az említett ellentétekhez.
A szeretetben nem létezik ellentmondás.
És hogyan szerethet az, aki nem szenvedélyes?
Hogyan lehet valaki érzékeny szenvedély nélkül?
Érzékenynek lenni annyi, mint érezni azt, aki melletted ül;
annyi, mint látni a város rútságát nyomorával, szennyével és szegénységével;
annyi, mint meglátni a folyó, a tenger, az ég szépségét.
Ha valaki nem szenvedélyes, hogyan érzékelhetné mindezeket?
Hogyan érezne egy mosolyt, egy könnyet?
A szeretet – ebben megerősíthetem önöket – szenvedély.