Kahlil Gibran:
És egy napon, mikor a fehér jegenyék árnyékában ültek, így szólt egy tanítvány:
– Mester, félek az időtől; elszáll fölöttünk, elrabolva ifjúságunk és mit ád helyette?
S ő válaszolt:
– Végy egy marék jó földet! Találsz benne magot, vagy piciny hernyót?
Ha elég nagy lenne kezed és kitartásod, a mag erdővé nőhetne s hernyód angyalok hadává.
Ne feledd, hogy az évek, ‘mik erdővé teszik a magot és angyallá a férget, a ma részei, mint mindegyik év.
És mi egyebek az évszakok, mint változó gondolataitok:
szívünk ébredése a tavasz, és saját termékenységünk felfedezése a nyár.
És nem múltunk-e az ősz, ‘ki a bennünk lévő gyermeknek bölcsődalt énekel?
És kérdem tőletek; mi más a tél, mint szunnyadás, a többi évszak álmaival gazdagon?