A forrás benned van

„Ne feledd, hogy a lelked legmélyén boldog vagy! Csak ezt most nem éled át.” Ez a mondat nem vigasztalás. Sőt. Inkább figyelmeztetés, hogy nem vagy képes megélni azt, ami vagy. Felhők között jársz, nem is tudod, hogy süt a Nap, ahogy azt sem, hogy van-e Nap egyáltalán. A szürke felhőket és a félhomályt tartod valóságnak, és a boldogságot nagy hiányként éled meg. Nincs is szó erre a negatív állapotra. A jóra van a rossz, a fényre van... Tovább

Az élet rokonsága

Müller Péter: Ma már ritkán szeretünk egy fát, egy virágot, egy állatot – ez nagyon ősi élmény. Ősibb, mint az istenhit vagy a szerelem. Sajnálni egy öregedő fát, végignézni lassú pusztulását és a halálát: szívszorító. Néha egy kutyust vagy egy macskát is úgy gyászolunk, mint a gyerekünket. Titokzatos rokonság ez! Nem az ember és „természet” rokonsága, hanem az élet rokonsága minden Létezővel. Egyek vagyunk. „Ő”... Tovább

Meghallani a boldogsághangot…

Müller Péter: Szeretni csak akkor tudsz valakit, ha néha-néha meghallod az ő boldogsághangját. Más, mint a tiéd, de ha szereted, ismerős. Rá tudsz hangolódni. S el is tudod dalolni neki, néha. Ezek az élet ritka és csodálatos pillanatai.  Tovább

Miért hasad meg a szívünk?

Titokhoz érkeztünk. Vajon mitől hasad meg a szívünk? Mit élünk át — nem a mellkasunkban, hanem a lelkünkben —, amikor azt mondjuk, hogy „fáj a szívünk”? Első tanítómesterem egy hindu jógi volt, aki egyébként sebészorvosként is működött egy londoni kórházban. Két kultúrán nőtt fel. Egyrészt tájékozott volt a nyugati tudományokban és vallásokban, másrészt több mint tíz esztendőt töltött egy indiai ashramban, ahol nagyon kemény... Tovább

Az ember életműve

Müller Péter: Tükörbe nézni mindig kockázatos dolog. Lelkében más képet őriz az ember magáról, mint ami kívülről látszik: arcunk olyan, mint az előhívott kép: minden rajta van. Az is, amit magunkban letagadtunk. Az is, amit az élet írt rá. Az ember életműve az arcára van írva.  Tovább

Barát az…

Müller Péter: Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És figyel rád, mert fontos számára a te sorsod. Barát az, aki megért – s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél.  Tovább

Nem is veszed észre…

Müller Péter: Néha unatkozol, néha izgulsz, gyakran türelmetlenül lesed az órádat, várod, hogy múljon az idő. Így, ilyen siváran pereg le a por életed homokóráján. Percek, órák, napok, néha hónapok kincseit szórod szerteszét, nem is veszed észre, milyen csodában élsz.  Tovább

Minden nap ünnepnap!

Müller Péter: Akit megcsap a mulandóság szele, rájön, milyen csoda élni. Az „Emlékezz a halálra!” mondás nem fenyegetést jelent, hanem azt, hogy szüntelenül tartsd ajándéknak az életedet – mert minden nap ünnepnap!  Tovább

Nem látunk élesen

Müller Péter: Hajlamosak vagyunk a másikról jót feltételezni, s nem olyannak látni őt, amilyen valóban, hanem amilyenre átfestjük. Rávetítjük az elvárásainkat, eszményeinket, nemcsak azért, hogy szép legyen, hanem azért is, mert félünk őt olyannak látni, amilyen. Főleg a szerelem működik így és néha a barátság is. A hétköznapi kapcsolatainkban sem látunk élesen. A másikat túl szépnek, vagy túl csúnyának találjuk. Önmagunkkal is így... Tovább

A figyelmed odaadása

A legtöbb ember szeret beszélni, és nem tud figyelni a másikra. A beszéd legtöbbször szabadulási kísérlet. Nem jó egyedül, nem jó a csendben. Valami feszít, hogy közöljek valamit, hogy érvényesüljek, szerepeljek. Úgy kell ilyenkor a másik, mint egy férfinak a női öl – meg akarok szabadulni magamtól. Kell a füled! A lelked! A figyelmed! Törődj velem! Hallgass meg! Figyelj rám! Karinthy Frigyes azt mondja, hogy ebből a belső feszültségből... Tovább