Szív küldi szívnek

Hogyan tanulhatunk meg szeretni? Könyvekből? Mesterektől, papoktól? Vagy csak önmagunkat taníthatjuk? Nem, nem. Szeretni elsősorban az anyánktól tanulunk. Nem csak szavakkal tanít, hanem a lényével. Méhével, vérével, testével, tejével. Nevetésével és könnyeivel. Indulatos kiáltásával, szelíd csendjével. És szavaival persze – amelyekből később az „anyanyelvünk” lesz. Tanít azzal, hogy belelát a testünkbe, s tudja, hol fáj, és belelát... Tovább

Ez a megbocsátás

Müller Péter: Az a szó, hogy megbocsátani, görögül úgy hangzik, hogy aphiémi. Azt is jelenti, hogy elengedni, elbocsátani, figyelmen kívül hagyni, maga mögött hagyni. Amikor az ember feloldja magában a kötelékeit, amikor nem tapad valamire vagy valakire érzelmileg, sem gondolatilag, amikor fájdalmát és sértettségét maga mögött hagyva elengedi az egészet: az aphiémi. Amikor nem nézünk utána, mert nem a miénk többé: ez a megbocsátás.  Tovább

Nem tudjuk egymást megváltoztatni

Müller Péter: A kapcsolatok zöme azért megy tönkre, mert nem bírjuk ki egymás természetét. Irritál minket. Sokan úgy mennek bele egy párkapcsolatba, hogy “majd megnevelem.” Felejtsd el. Nem tudjuk egymást megváltoztatni. Minden szokás előbb-utóbb jellemmé válik, s azt nagyon nehéz megváltoztatni. Újjá kellene születni hozzá, s ez nagy ritkaság. Egyet tehetsz érte: hogy szereted.  Tovább

A másik fajta beszélgetés az…

Müller Péter: Kétféle beszélgetés van. Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok – színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő. Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá. Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet,... Tovább

Tanulj meg szeretni

Müller Péter: Lebeszélnélek a szeretetről, ha nyerni, érvényesülni és meggazdagodni akarsz ebben a világban, de ha az életed értelmét keresed, szíved boldogságát és halhatatlan örömét, ha azt az egyet keresed, amiért az embernek érdemes élni: akkor tanulj meg szeretni. Akkor is, ha lemaradsz. Akkor is, ha vesztes maradsz. Akkor is, ha nem szeretnek.  Tovább

Jó beszélgetni!

Müller Péter: Jó beszélgetni! Csevegni, jókedvűen, mélyen, őszintén, hogy kibukjon belőlünk végre az, amiről magunk se tudtuk, hogy bennünk van!… Akkor jövünk rá, amikor kimondjuk! (…) Életünk legnagyobb pillanata, amikor megnyílunk egymás számára.  Tovább

A lélek békessége

Müller Péter: Embernek lenni – minden embernek – nehéz. Ne csak a betegségeit add hozzá, de a szorongásait, a félelmeit, a zaklatottságát. Azt, hogy kevés igazán boldog napja volt, s akkor sem azért, mert ünnepelték, vagy nyert, hanem mert lelkében megjelent a békesség ritka adománya, a gondtalanság, amit koldusok és névtelen emberek is megélnek.  Tovább

A szeretet szeme

Müller Péter: Akit az ember szeret, abban följebb néz. Nemcsak azt látja, aki – hanem azt is, akivé lennie kell. (…) Ez a tekintet, vagyis a szeretet szeme a bölcs emberé, aki meglátja a másikban a szebbik, igazi arcát. Meglátja a hernyóban a lepkét. Benne van, csak meg kell szülnie még. Le kell tépnie magáról a hernyóságát, s ki kell bontania a színes szárnyait. Látni a párodban vagy a gyerekedben a “lepkét” – ez a szeretet... Tovább

Minden öröm “felszabadult” öröm

“Minden igazi nevetés a halálon való nevetés.” Egyszerre nem lehet félni és nevetni is. Amikor nevetsz, nem félsz. S azt érzed, valamitől megszabadulsz. Minden öröm “felszabadult” öröm. A félelemtől szabadulsz meg ilyenkor. Kilépsz a sötétből. A bánatból. És azt érzed, lebegsz. Hogy fölénybe kerültél valamivel, ami rossz és baj és lesújtó. Ilyenkor hirtelen összeáll a törött kép. Eloszlik a szorongás. Nem tudatosul... Tovább

A simogatás ereje

Müller Péter: Egy érintésből meg lehet érezni, hogy az vajon egy erős ember érintése-e, vagy csak egy gyenge emberé. Nagyon nehéz egy olyan emberrel élni, akiből hiányzik a gyengédség. Légy erős. Ne azért, hogy győzni, hanem hogy simogatni tudj!  Tovább