A szív szemével látni a másikat
Müller Péter: Ha ez a tekintet hiányzik egy párkapcsolatból – vagyis a szív tekintete -, akkor nincs ami “felülírja” a másik hibáit. Akkor jön a kívánságlista: Ne hamuzd le a szőnyeget! Ne cigarettázz! Add rám a kabátot! Légy figyelmesebb, udvariasabb! Osszuk be, ki mosogat, ki megy a gyerekért! Ne bámuld állandóan a televíziót! Néha hallgasd meg, mit mondok neked!… stb. Mindent megtehet a másik, ha nem szereted, hiába, és... Tovább
Amikor megtelik lélekkel a levegő
Müller Péter: Biztos sokszor tapasztaltad már: egy jó beszélgetésnek, egy meghitt együttlétnek, egy szerelmes ölelésnek mintha zenéje lenne! Szinte hallani lehet. Nem füllel. Lélekkel. Ahol nincs harmónia, ott összevissza fecsegnek. Rumli van, zűrzavar. Ahogy egy zsebünkben felejtett mobiltelefon rögzíti néha; hallgasd meg, milyen hangzavarban élünk, ha nincs közöttünk szeretet. Mint egy majomházban: mindenki fújja, rikoltja, darálja a magáét. De... Tovább
Mindennek eljön az ideje
Müller Péter: A türelem Önvalónk tulajdonsága, aki nem a halálra ítéltek szemével nézi a világot, Önmaga időtlen, s még a mulandó életet is másképp látja: rövidke szakaszok helyett hatalmas folyamatokat érzékel, s tudja, hogy mindennek eljön az ideje, ha a helyzet kívül-belül megérik rá. Tovább
Megfordított tudatban élünk
Müller Péter: Élni csodálatos mutatvány. De egyet ne feledj! A nyulat, amit elővarázsolsz a cilinderből, te tetted bele! Nem mások. Te magad. Ezt mindig elfelejted, és ebből van a legtöbb baj. Mi abban a megfordított tudatban élünk, hogy mindenért mások a hibásak. (…) Mindig mások. Mások felelnek az én életemért. Nem emlékszünk rá, hogy a nyulat mi tettük a cilinderbe. Tovább
Értékes dolgok…
Müller Péter: Ha jól figyelsz, rájössz arra, hogy a legtöbb értelmi magyarázat: utólagos. (…) Szívvel, tapintással, ösztönnel, szaglással, ihlettel és bölcs teljességtudattal is látni kell. Egy jó szó, egy időben nyújtott segítség vagy egy őszinte csók értékesebb lehet, mint egy tudományos értekezés, és valódibb is. Tovább
Sok embert megmentett a szeretet
Müller Péter: A remény a legerősebb gyökér. És az, hogy valamit még tenned kell magaddal, másokkal! Ha hív egy belső hang: Állj föl! Szükségem van rád! Sok embert megmentett a szeretet. És az, ha fölismerte élete értelmét. Az ilyen a viharban állva marad. Vagy elesik ugyan, de föláll! Biztos, hogy föláll, mert tartják fölülről a gyökerei! Egész biztosan tapasztaltad ezt már. Tovább
Magamat elfelejtem, és te leszek
Más fejével gondolkodni nehéz. De más lelkébe látni s más szívével érezni szinte lehetetlen. Legyen az a másik akár a gyereked, a barátod vagy az élettársad: saját világa van minden embernek. Sakkozók kitalálják, mi jár a másik fejében. Gyerekemről is kitalálom, mire gondolhat. De a lelkébe nem látok, s hogy mit érez, csak sejtem. Ehhez még a szeretet is kevés. Mert lehet, hogy én vetítek bele, pusztán szeretetből, olyasmiket, amik nincsenek... Tovább
Aki szeretetre vágyik, ismerőst keres
“Hogy ki az? Rejtély. De ha vele vagyok, nem érzem magam egyedül.” Miért olyan sok az idegen? És miért olyan kevés az ismerős? Én vagyok az oka? Vagy ilyen világban élünk? Azt hiszem, mindkettő igaz. Én azt tapasztaltam, hogy minél tágabb a lelkem és minél szabadabb, annál több az ismerősöm is. A saját páncélomtól kellene megszabadulnom először, ha igazi barátokra vágyom. Néha, ha önző énem szorult helyzetbe kerül, egy kórházban... Tovább
Közös sors
Müller Péter: Ha éles szemmel figyeled a viszonylag tartós párkapcsolatokat, azt tapasztalod, hogy nem egyformán szeretik egymást. Az egyik jobban szeret. A másik kevésbé. De azért mégis megy vele. Az egyik mágnes rendszerint erősebben húz. Néha már ez is elég az összetartozáshoz. Sok minden tarthat össze két embert. Nem csak a szerelem. A közös sorsuk is. Tovább
A türelmetlenség ára
Müller Péter: Ha tudnád, hány jól alakuló dolgot rontottál el életedben csupán azért, mert türelmetlen és számítgató énedre hallgattál, aki nem bírja, ha “nem történik semmi!” – megdöbbennél. Angyalok munkáját tetted tönkre, mert nem hagytad beérni a dolgokat. Tovább