Ha a szív szemével nézel

Müller Péter: Mindenkinek van egy hétköznapi arca, amely olyan, amilyen: látható. És van egy igazi arca, amely csak ritkán látható, még önmaga számára is. Mindenki szebb, mint ahogy a tükörben riadtan megpillantja magát. Ha a szív szemével nézel, ezt a valódi arcodat keresed. Magadban és másokban is. Nem azért, mert idealizálod magad vagy a másikat, nem azért, mert hazudni akarsz, hanem mert szebb és értékesebb vagy, valóban. És ő is – ameddig... Tovább

Amit belül megteremtesz

Müller Péter: Megtapasztaltam, hogy ha magammal rossz viszonyban voltam, senki szeretete, de még a szerelme sem ért el hozzám. Nem esett jól. Nem is tudtam viszonozni. És hiába szerettem másokat, ha magukkal diszharmóniában voltak, az én „adásom” nem jutott el hozzájuk, nem voltak ráhangolva. Ma azonban mindent fordítva látunk. Majd ha ő jön – gondolod -, akkor én is jövök. Ha kapok, majd én is adok. Ez nem így van. Csak amit belül megteremtettél,... Tovább

Légy önmagad mestere!

Müller Péter: Ne várd senkitől, hogy „boldoggá tegyen”. Amíg lelked állapota másoktól függ, lehetnek ugyan jó perceid is néha, de maga az a tény, hogy függő helyzetben vagy, örökös remegést is jelent: „Jaj, mi lesz, ha elhagy?” „Ha megharagszik rám?” „Mi lesz?!” Légy önmagad mestere. Tanulj meg dolgozni örömmel a lelkeden – és tanuld meg minden körülmények között szeretni önmagadat.Tapasztalni... Tovább

Amíg nem éled át

  Müller Péter: Amíg nem éled át, milyen a másiknak, addig nem tudsz szeretni. Amíg nem fáj neked a fájdalom, amit másnak okozol, nem tudsz szeretni. A karma nem büntetés, hanem tanítás: megtanít, milyen a másiknak lenni; mit érez, hol fáj neki. Amíg nem fáj a seb, amit másokon ejtesz, és nem vérzel tőle te is, addig nem tudod, mi az, hogy „vele”és „együtt” és „közösen”. Együtt érezni valakivel csak akkor... Tovább

A tökéletes intelligencia gyermekei vagyunk

A Mindenség nem értelmetlenül kattogó, öntudatlan gépezet, hanem minden ízében Tudatos világ, amelyet egy Tökéletes Intelligencia teremtett, sőt benne van! Az atomoknak is van szerény értelmük, emlékük, érzékenységük, ők is követnek valamit: egy gondolatot, egy mintát, egy energia-törvényt, amelyből kristályok, hegyek, csillagok, növények és állatok lesznek…. Ami láthatatlan, az a felfoghatatlan Bölcsesség irányító mintája, ereje, szelleme,... Tovább

Inkább…

Müller Péter: Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek… Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!  Tovább

Amikor szeretünk

Müller Péter: Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a “valóság”, amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás,... Tovább

Aki szeret…

Müller Péter: Aki szeret, annak fickándozik a szíve. Annak az élete színes, és süt a napja. Aki nem szeret, olyan tájakon jár, ahol nem süt a nap.  Tovább

Legalább egyetlen ember

Müller Péter: Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt. És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek. Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes... Tovább

Ez nagyon ritka

Müller Péter: Kétféle beszélgetés van. Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok – színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő. Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá. Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet,... Tovább