Világomlás
Karinthy Frigyes: S így lettünk megint hívőkké egy kis vargabetű után. Kezdetben volt: hiszek, tehát vagyok. Aztán, kis időre: gondolkodom, tehát vagyok. S most, véglegesen: hitelem van, tehát vagyok. Vagy egyszerűbben: pénzem van, tehát vagyok. Tovább
Elvárás
Karinthy Frigyes: Mert ha nem is szimatolgatom túlságosan, hogy mit várnak tőlem, azon bizony eleget töprengek, amit magamtól várok. Tovább
Félelem és remény
Karinthy Frigyes: – Rémes (mondta a civil), az egész élet csupa félelem, a levegő tele van bacilusokkal, hátha valamelyik rám ragad? – Remek (mondta a katona), az egész élet csupa remény, kattognak a gépfegyverek, röpködnek a felém irányított golyók, hátha nem talál el egyik se? Tovább
Filozófia
Karinthy Frigyes: Az utolsó gombnál megállunk: igen, nem, igen, nem. Nem mintha most biztosabbak volnánk, de nincs több gomb. Tovább
Idomítás
Karinthy Frigyes: Nem értünk rá tanulni, mert folyton tanítottak. Tovább