Világomlás

Karinthy Frigyes: S így lettünk megint hívőkké egy kis vargabetű után. Kezdetben volt: hiszek, tehát vagyok. Aztán, kis időre: gondolkodom, tehát vagyok. S most, véglegesen: hitelem van, tehát vagyok. Vagy egyszerűbben: pénzem van, tehát vagyok.  Tovább

Elvárás

Karinthy Frigyes: Mert ha nem is szimatolgatom túlságosan, hogy mit várnak tőlem, azon bizony eleget töprengek, amit magamtól várok.  Tovább

Félelem és remény

Karinthy Frigyes: – Rémes (mondta a civil), az egész élet csupa félelem, a levegő tele van bacilusokkal, hátha valamelyik rám ragad? – Remek (mondta a katona), az egész élet csupa remény, kattognak a gépfegyverek, röpködnek a felém irányított golyók, hátha nem talál el egyik se?  Tovább

Filozófia

Karinthy Frigyes: Az utolsó gombnál megállunk: igen, nem, igen, nem. Nem mintha most biztosabbak volnánk, de nincs több gomb.  Tovább

Idomítás

Karinthy Frigyes: Nem értünk rá tanulni, mert folyton tanítottak.  Tovább