Utazás a koponyám körül – Vércseppek a szemfenéken

– Hogy érti, hogy orvostanhallgató? – Úgy. Ez egy régi tapasztalat, enélkül nem is megy a tanulás. Az elsőéves orvosnövendék előírásosan keresztülmegy minden betegségen, amivel szembekerül. Himlője van és kolerája és tüdővésze és rákja, sorrend szerint, ahogy a könyvben olvassa, vagy ahogy a klinikákon látja. Ez egy törvényszerű “foglalkozási hipochondria”, hozzátartozik a stúdiumhoz, át kell esni rajta, nem is veszik... Tovább

Utazás a koponyám körül – Találkozás egy haldoklóval

Esős, nyirkos rosszindulatú reggel a piszkos bécsi pályaudvaron, mikor 11 felé az Árpád sínautón Cinivel megérkezünk. Minden tavasszal van néhány ilyen nap, a rosszkedvű természet mintha meg akarná gondolni magát, hogy most az egyszer nem tartja be a sorrendet, átugorja a nyarat, amit annyiszor rendezett meg, óriási befektetéssel, újra átfestvén, anyagot nem kímélve, zöldre és aranypirosra és kobaltkékre az egész óriási csarnokot, gyümölcsök... Tovább

Utazás a koponyám körül – A strucc védekezik

Ha visszanézve, mostani eszemmel gondolok ezekre a napokra, olyan furcsának és érthetetlennek látom viselkedésem, mint amilyen az első húszéves szerelem idején lehetett. Mint akkor, most is valami tehetetlenségi nyomaték pörgetett magam körül, s nem voltam hajlandó észrevenni azt a nálam hatalmasabb vonzó Erőt, ami, mint kavicsot a parittya, forgatott nagyobb pályámon. Akkor a Nagy Ösztön formájában magához rántani igyekezett az életközpont, most... Tovább

Utazás a koponyám körül – Rövid hetek és egy hosszú pillanat

“Munkás embernek rövidek a napjai, hosszú az élete.” Már az iskolában tetszett nekem ez a mondás, bár mindig éreztem, merőben hamis, s ami a legnagyobb baj, még fordítva sem használható. Fő az, hogy paradox, önmagának ellentmondó, s ezért jó irányban keresi az igazságot, ahová tapasztalatom szerint csak ellenkező oldalról lehet elindulni, lévén a lét kettős, pozitív és negatív áram harcából származó valóság. Annyi bizonyos, hogy... Tovább

Utazás a koponyám körül – Keskenyfilm

Otthon vacsorázom, Cinivel január óta legényéletet élünk, édesanyja Bécsben freudizmust tanul, és a Wagner-Jauregg klinikáján neurológiát gyakorol. Ábrázoló mértanról és fizikáról beszélgetünk, az emberi konstrukciót mint gépet, hozom fel példának. Cini ötödista, nem veszi észre, hogy természetről és életről magyarázva, gyakran használom fel kísérleti nyúlnak, általános iskolai dolgok közé, mintha olyasmiről beszélnénk, könnyedén,... Tovább

Utazás a koponyám körül – Láthatatlan vonatok

Mítoszokon és legendákon túl ajánlom könyvemet a nemes, igazi tudománynak, mely soha nem volt olyan türelmetlen a babonával, mint vele szemben a babona. ELŐSZÓ melyben elsősorban azt igyekszem megmagyarázni, hogy ezt az egész bajos történetet miért teregetem az olvasó elé. De másrészt és legfőképpen azt is mentegetnem kell, hogy miért kell mentegetődznöm olyasmiért, ami a világ legtermészetesebb, legmagátólértetődőbb dolga: hogy ugyanis az író... Tovább

Számadás a tálentomról

“Vedd vissza a talentomot, uram, az enyémet A kalmár be nem váltotta, el nem vette…” (Paul Claudel – Szép Ernő) Gazda aki (mintahogy meg vagyon írva) három szolgádnak Három tálentomot adtál aztán elmentél messzi vidékre S szerzett az első hozzá ezeret és százat a második abból A harmadik pedig elásta őrizve híven a kezérebízottat Jól tudom én hogy ettől a harmadiktól visszaveszed majd S adod annak aki ezeret és százat szerzett... Tovább

Karinthy Frigyes – Kivégzésem

Karinthy Frigyes: Kivégzésem – Nagyságos úr! Nagyságos úr! Átfordulok a másik oldalamra. – Nagyságos úr! Hét óra! Tessék már gyorsan felkelni. – Ugyan, hagyjon, mit akar… Minek? – Nyolckor van a kivégzés, megint el tetszik késni. Nyolckor kivégzés? Persze erről megfeledkeztem. Brrr, ilyen korán felkelni, a szoba még hideg… és tulajdonképen minek is? No igen, a kivégzésem… Ilyesmi miatt nem hagyják aludni... Tovább

Én és Énke

Én magamat nem ismerem: ez a szó, hogy Én, ködös, rejtelmes, tragikus, homályt jelent, felvillanó tüzekkel, tompa fájdalom vagy diadalmas öröm. Mások Énje világosan, éles körvonalakban áll előttem vagy mögöttem, megnagyítva vagy megkicsinyítve az én Énem lencséjén keresztül, de a lencse maga üveg, láthatatlan, önmaga eltűnik, mikor láthatóvá tesz másokat. Magamat sokszor kerestem, s magammal sokszor tusakodtam a sötétségen keresztül, de... Tovább

Zivatar

Karinthy Frigyes: Zivatar [1927. április 2. délután] Tavaszi felhők közt hirtelenül Megvillant valami – cikázó harangnyelv S a fekete ég vészharangja megkondult félperccel utána. Egyet ütött csak És egyet dobbant rá válaszul lélekharangom: Vészharang, köszönöm, hogy észrevettél! Égi szikratávíró, köszönöm, hogy szerte küldted süllyedő hajómról a S.O.S.-t! Dörgő menny, köszönöm, hogy elordítottad magad helyettem, Talán meghallja mégis... Tovább