Önmagad adni

Kahlil Gibran: Keveset adtok, ha csak a tulajdonotokból adtok. Csak ha önmagatokból adtok, akkor adtok igazán.  Tovább

Az étert egyedül kell felkutatni

Kahlil Gibran: A tenger, mely mindent magához szólít, szólít most engem is, fel kell a hajóra szállnom. Mert maradnom, bár az órák elhamvadnak az éjszakában, egy volna azzal, hogy megfagyok, kristállyá válok, és a sár magához köt. Örömmel vinnék magammal mindent, ami itt van. De hogyan tehetném? A hang nem viheti magával a nyelvet és az ajkat, melyről szárnyra kelt. Az étert egyedül kell felkutatnia. És egyedül, fészke nélkül száll a sas is... Tovább

Mi egyebek az évszakok?

Kahlil Gibran: És egy napon, mikor a fehér jegenyék árnyékában ültek, így szólt egy tanítvány: – Mester, félek az időtől; elszáll fölöttünk, elrabolva ifjúságunk és mit ád helyette? S ő válaszolt: – Végy egy marék jó földet! Találsz benne magot, vagy piciny hernyót? Ha elég nagy lenne kezed és kitartásod, a mag erdővé nőhetne s hernyód angyalok hadává. Ne feledd, hogy az évek, ‘mik erdővé teszik a magot és angyallá a férget,... Tovább

Ismerd meg a fájdalmad

Kahlil Gibran: A fájdalom nem más, mint az értelmünket elzáró burok feltörése. Éppúgy, ahogy fel kell törni a gyümölcs csonthéját, ha hozzá akarunk jutni a maghoz. Meg kell hát ismerned a fájdalmat.  Tovább

A szeretetnek elég a szeretet

Kahlil Gibran: A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható. Mert a szeretetnek elég a szeretet.  Tovább

Az orvosság

Kahlil Gibran: Fájdalmatok a megértést magába záró héj megtörése. Miként a gyümölcs magvának meg kell törnie, hogy szíve a nap elé állhasson, meg kell ismerjétek a fájdalmat. És ha szívetek képes volna életetek mindennapi rejtelmeit csodálni, fájdalmatokat nem kevésbé látnátok gyönyörűségesnek, mint örömeteket; És elfogadnátok szívetek évszakait, amiként mindig is elfogadtátok a földjeitek fölött átvonuló évszakokat. És figyelmetek... Tovább

A Próféta

És ismét a papnő szólott, mondván: Beszélj nekünk az Értelemről és a Szenvedélyről. És ő válaszolt, és ezeket mondta: Lelketek gyakran csatatér, melyen az értelem és a mérlegelés vív háborút a szenvedéllyel és az étvággyal. Vajha lehetnék békéltető a ti lelketekben, hogy a szembenállást és a viszálykodást egységgé és dallammá oldhatnám. De hogyan tehetném, ha ti magatok nem békéltetitek, nem szeretitek a bennetek élő elemeket? Az... Tovább

A megfelelő irányítás

Kahlil Gibran: Az embernek a szelleme és a szenvedélye a kormánylapát, (…) és a tengerjáró lelkünk vitorlái. Ha valamelyik eltörik, az ember csak hánykolódni és sodródni tud, vagy még mozdulatlanul vesztegel a tenger közepén. Az értelem számára egyedül az irányítás a meghatározó erő; és a szenvedély, amit nem tartunk kordában, olyan láng, amely saját magát pusztítja el.  Tovább

A Mester jótanácsai

Kahlil Gibran: Mester, és mi a helyzet a házassággal? Ő így válaszolt: Együtt születtetek, és örökké együtt lesztek. Igen, még Isten néma emlékezetében is együtt lesztek. Hagyjatok azonban helyet szüntelen együttlétetekben, És hagyjátok, hogy az ég szelei táncoljanak köztetek. Szeressétek egymást, de ne csináljatok bilincset a szeretetből, Inkább hagyjátok, hogy hullámzó tenger legyen lelketek partjai között. Töltsétek meg egymás poharát,... Tovább

A félelem székhelye

Kahlil Gibran: És ha egy félelmet szeretnétek eloszlatni, a félelem székhelyét saját szívetekben keressétek, ne pedig annak kezében, akitől féltek.  Tovább