A perui esőerdőkben ugráló nyílméregbékák színe figyelmeztető felhívás a ragadozók számára:
ne egyél meg, mérgező vagyok!

Arra, hogy vajon miért alakult ki számtalan színváltozatuk, holott egy is megtenné, most egy kanadai kutató jött rá.

Mathieu Chouteau, a Montreali Egyetem evolúcióbiológusa a tíz különböző színváltozatban előforduló Ranitomeya imitator nyílméregbékafaj példáján próbálta megfejteni a változatosság okát. Az ember azt hihetné, hogy a sokféle szín összezavarhatja a ragadozókat, mivel egy üzenet így több változatban érkezik hozzájuk, holott épp elég lenne egyet is észben tartaniuk.

Chouteau 3600 békamodellt készíttetett agyagból kétféle mintával – számolt be a kísérletről a Science magazin hírportálja (http://news.sciencemag.org). Az egyik fekete alapon sárga csíkos, a másik ugyancsak fekete alapon zöld hálós volt. Barna békák is készültek nem mérgező kontrollállatok gyanánt.

A mintás modellek két különböző élőhely békáit utánozták. A két változat egyike az Amazonas-medencében, a másik egy 500 méterrel a tengerszint felett fekvő völgyben él, a két élőhelyet hegygerinc választja el egymástól. Chouteau 900 békát helyezett ki vékony levelekre, majd a következő három napon át ellenőrizte, hogy hagyott-e madártámadás nyomot a puha agyagban.

A madarak többnyire elkerülték azt a modellt, amely a helyi békára hajazott, azonban megtámadták a másik oldali változatot mímelőt.

Ez tehát megmagyarázza az esőerdei nyílméregbékák változatosságát: a különböző helyszíneken különböző minták alakultak ki és vésődtek be a ragadozók emlékezetébe az evolúció során.