Autónagyságú, kihalt páncélos szörnyről derítették ki DNS-elemzéssel amerikai kutatók, hogy hol a helye a tatuk nagy családjában.

A hatalmas, páncélos, tüskés farkú glyptodonok évmilliókkal ezelőtt éltek Dél-Amerikában, egyesek autónagyságúra is megnőttek, akár négyméteresek és másfél-kéttonnásak is lehettek – idézte a BBC hírportálja a Current Biology című szaklapban megjelent tanulmányt.

Testi jellemzőik, mindenekelőtt áthatolhatatlan páncéljuk alapján már korábban megállapították, hogy valószínűleg a tatuk, vagyis az övesállatok „unokatestvérei”.

Az új kutatás szerint azonban sokkal közelebbi rokonok: alcsaládot képeznek az övesállatok családján belül.

Frédéric Delsuc, a Montpellier-i Egyetem kutatója és munkatársai az élő övesállatfajok DNS-e alapján számítógépes becslésekkel rekonstruálták az ősi tatuk egyes DNS-szekvenciáit.

Ezután ezekre a szekvenciákra alapozva „RNS-csalétket” készítettek, amelyet arra használtak, hogy egy páncélkövület darabjában a glyoptodon DNS-ére „halásszanak”.

Ez a technika teszi lehetővé, hogy a tudósok az ősi faj valódi DNS-szekvenciáját azonosítsák, ne zavarhassa meg a munkát más egyed „genetikai szennyezése”.

A kutatócsoportnak végül sikerült a glyptodon teljes mitokondriális DNS-ét rekonstruálnia. A minta a tatucsalád egyik leghatalmasabb fajának egyedétől származott: a Doedicurus négy méteresre is nőhetett, súlya a másfél tonnát is elérhette.

Ezek a félelmetes, bár nem ragadozó, hanem növényevő szörnyetegek idővel egyre nagyobb testűek lettek, míg az utolsó jégkorszak végén, mintegy tízezer évvel ezelőtt kihaltak.